Ősz volt. Nem elég, hogy itt van ismét a nyálas idő, esik, ködöl és még sötét is van, nem, még az kellett a boldogságomhoz, hogy viszkető kiütések jelenjenek meg a hasamon, mellkasomon. Kis piros pöttyikék, amik cefetül viszketnek. Mitévő legyek? El kell menni a bőrgyógyászhoz. 

Rákerestem a neten, hogy mikor és hol van legközelebb hozzám bőrgyógyász. Időpontot nem kellett kérni, így az információ birtokában megjelentem a központi rendelőben. A 2. szobába kellett mennem. Mikor odaértem egy kedves asszisztens nő egyből elkérte a TAJ-kártyámat és mire szétnéztem volna, esetleg elolvastam volna a kiírásokat, addigra már be is hívtak. Bementem az öltözőbe, levettem a kabátot és vártam, hogy szóljanak. 

Szóltított a nővérke, bementem hát a vizsgálóban. "Mi a probléma, miért nem vetkőzött le?" - szállt felém a kérdés. "Ööö. Miért, mennyire kell levetkőzni a vizsgálathoz?"- kérdeztem ártatlanul. És ekkor úgy néztek rám, mintha marslakót láttak volna. Majd a zavarodott fejemet megszánva közölte az asszisztens nő: "Ez a nőgyógyászat!" Ekkor megértetlem, hogy miért néztek rám furcsán. Mennyire kell levetkőzni egy nőgyógyászati vizsgálathoz? Ez ám a jó kérdés. Semennyire, majd a doktor úr előveszi a ruhán átlátó kém szemüvegét és azzal vizsgál meg. Nagggyon égő!!! Egy csöppet megsemmisültem. "Én bőrgyógyászatra jöttem." - nyögtem ki néhány perc hatásszünet után. Mire felhomályosítottak, hogy az az 1. rendelőben történik. Elnézést kérve kisunnyogtam és átmentem az 1. rendelő elé, ahol előről kezdtem a várakozást.

Mentségemre szóljon, hogy a netes felületet nem frissítették, és korábban valóban a 2. rendelőben volt a bőrgyógyászat, az 1. rendelőben a nőgyógyász. Hazaérve első dolgom volt ezt leellenőrizni. Szóval hibát nem csak én követtem, a szégyen viszont teljes egészében az enyém volt.